A memóriadoboz kimeríthetetlen. Az emlékek mindig jelen vannak bennünk. Különösen azt gondolom, hogy lehetetlen tudatosan elfelejteni.
Ez a kép a gyermekkoromat ábrázolja. Ez egy olyan inger, amely eljut az agyig, és megnyitja az emlékek dobozát.
Az emlékeknek köszönhetően mi vagyunk, akár jóban, akár rosszban. Hogy jó emlékeink vannak, a jelenünkön múlik, mert MOST van az, amikor elkezdhet minden pillanatot kivételesen megélni hogy méltó legyen egy kiváló emlékhez.
A múltbeli események valahogy még mindig életben vannak a fejünkben. Láthatjuk és hallhatjuk őket. Engedhetjük, hogy átadják magukat, vagy ragaszkodhatunk hozzájuk. Én személy szerint azt gondolom jó emlékezni az egyes emlékekből fakadó bölcsesség megszerzésére. Tanulsz a rossz időkből is, bár nem kényelmes ragaszkodni hozzájuk, vagy stagnálni. Ezeket a rossz emlékeket a dobozunk alján kell tartani.
Az emlékek szebbek lehetnek a fejünkben, mint amikor mi voltunk a főszereplők a jelen pillanatukban, mert az idő múlása miatt értékelni kell más nüanszokat, amelyeket a napjukban nem vettél figyelembe.
Remélem, az emlékeid ugyanolyan jók, mint az enyémek és ne felejtsd el időnként kinyitni a dobozodat.