A "barokk" a XVII – VXIII. Periódusnak tekinthető, ahol kulturális változás következett be a művészet bármely formájának, vagyis az irodalomnak, a szobrászatnak, a zenének, a színháznak vagy a költészetnek való megcsodálásának és érzékelésének módjában.
Ebből az alkalomból a barokk költészetet akartuk hangsúlyozni, elhozva nektek a barokk versek amelyek azokban az időkben gyakorolták a legnagyobb hatást, és amelyek ma is népszerűek.
Alapvetően ebben a reneszánsz művészet utáni időszakban az ember a művészet megalkotására összpontosít, amely a csalódást és a pesszimizmust tükrözi, mint az élet meglátásának módját, vagyis a művészeket az az ötlet inspirálta, hogy a világ tele van hamis illúziókkal. Spanyolországban, a mozgalom legkiemelkedőbb országában a kudarc elérte a birodalmat, és véget vetett az Osztrák Ház utolsó királyainak (IV. Felipe és II. Carlos) monarchiájának.
Megmutatjuk ezt a 12 barokk verset
A barokk költészet nagyszámú témát ölelt fel, amelyeket először szövegesen írtak. Noha a "szerelem" szintén általános téma volt ebben az időben, a művészek inkább társadalmi, vallási és filozófiai témákra koncentráltak.
Között a barokk legkiemelkedőbb költői, megtaláljuk Luis de Góngora, Francisco de Quevedo, Sor Juana Inés de la Cruz, Giambattista Marino, Andreas Gryphius, Daniel Casper Von Lohenstein, Jean-Baptiste Poquelin, Pedro Calderón de la Barca, Tirso Molina, Torquato Tasso, John Milton, Gregório de Matos Guerra , Bento Teixeira és még sokan mások. Az alábbiakban azonban bemutatjuk a barokk legjobb verseit.
1. Tüzes jég, megfagyott tűz
Égő jég, megfagyott tűz
ez egy seb, amely fáj és nem érezhető,
ez egy megálmodott jó, rossz ajándék,
nagyon fárasztó rövid szünet.
Ez egy figyelmen kívül hagyás, amely gondoskodást nyújt számunkra,
bátor nevű gyáva,
magányos séta az emberek között,
csak szeretni való szeretet.
Ez egy bebörtönzött szabadság
ami az utolsó paroxysmáig tart,
betegség, amely megnő, ha meggyógyul.
Ez a Szerelmes gyerek, ez a te szakad.
Nézd, milyen barátság lesz a semmivel
aki mindenben ellentétes önmagával!
Szerző: Quevedói Ferenc
2. Stop árnyék ...
Megállni, megfoghatatlan jóm árnyéka,
a varázslat képe, amelyet a legjobban szeretek,
gyönyörű illúzió, akikért boldogan halok meg,
édes fikció, akinek élek.
Ha köszönetének mágia, vonzó,
szolgálja az engedelmes acél mellkasomat,
Miért kényszerítesz engem hízelgő szerelembe
ha meg kell csúfolnia akkor menekült?
Több emblazon nem, elégedett,
hogy zsarnokságod diadalmaskodik felettem:
hogy bár gúnyosan hagyod a keskeny köteléket
hogy a fantasztikus formád övezett,
nem számít a karok és a mellkas csúfolása
ha a fantáziám börtönbe sodor téged.
Szerző: Sor Juana Ines de la Cruz
3. Egy szonett azt mondja nekem, hogy csináljam meg a Violantét
Egy szonett azt mondja nekem, hogy csináljam meg a Violantét,
hogy életemben annyi bajban láttam magam;
tizennégy vers szerint ez egy szonett,
gúnyos gúnyolódás megy az elöl hárman.
Azt hittem, hogy nem talál mássalhangzót
És egy másik négyes közepén vagyok
de ha az első hármasban látom magam,
a kvartettekben semmi sem ijeszt meg.
az első hármasra, ahová belépek,
és úgy tűnik, hogy a jobb lábamon léptem be
Nos, fejezd be ezt a verset, amelyet adok.
Már a második helyen járok, és még mindig gyanítom
Végigmegyek a tizenhárom vers végén:
számold meg, ha tizennégy van, és kész.
Szerző: Lope de Vega
4. A virágokhoz
Ezek pompa és öröm voltak
reggel hajnalra ébredve,
délután hiábavalók lesznek
a hideg éjszaka karjában alszik.
Ez az égboltot dacoló árnyalat,
Csíkos írisz arany, hó és skarlátvörös,
példa lesz az emberi életre:
Annyi mindent vállalnak egy nap alatt!
A rózsák virágzása korán kelt,
és öregedni virágoztak:
bölcső és sír egy talált gombban.
Ilyen férfiak látták a vagyonukat:
egy nap alatt születtek és lejártak;
hogy az évszázadok múltán órák voltak.
Szerző: Pedro Calderón de la Barca
5. Egy flamand festőhöz, miközben portréját festette
Ellopod a szerelmemet, és minél többet tartozik neki
az ecsetedre, kétszer zarándok,
élénk szellemből a rövid vászon
a szomjas italokat árasztó színekben,
hiú hamut félek a rövid vászontól,
milyen iszapot képzelek el a sárból,
kinek, akár éteri, akár isteni,
az élet néma enyhe pompa.
Pogány belga, folytasson nemes lopást;
a tűz megbocsátja az anyagát,
és az idő figyelmen kívül hagyja a textúráját.
A tölgy leveleiben évszázadok,
a fa siketnek, törzsvaknak számít;
aki többet lát, aki többet hall, kevesebb tart.
Szerző: Luis de Góngora
6. Nagy orrú ember
Egyszer az ember eldugta az orrát
egyszer egy felsőbbrendű orr,
egyszer volt egy mondó orr és írás,
Egyszer egy nagyon szakállas kardhal.
Rossz arcú napóra volt,
egyszer egy átgondolt oltáron,
egyszer volt egy elefánt arccal felfelé,
Ovidio Nasónt inkább elbeszélték.
Egyszer egy gálya sarkantyúja,
egyszer egy piramis Egyiptomban,
a tizenkét orr törzs volt.
Egyszer egy nagyon végtelen orr,
annyi orr, olyan heves orr
hogy Annával szemben bűncselekmény volt.
Szerző: Quevedói Ferenc
7. Amikor arra gondolok, hogyan fogy ki a fényem
Amikor arra gondolok, hogyan fogy ki a fényem
Olyan hamar ebben a sötét és széles világban
És ez a tehetség, amelyet el kell rejteni
Bennem lakik, haszontalan; bár a lelkem meghajolt
Így szolgálni Teremtőmnek, és bemutatni neki
Bűntudatom és elnyerem az elismerését
Milyen munkát küldene, mivel megtagadta tőlem a fényt?
- kérdezem szeretettel. De türelem, hogy megakadályozza
Ez a mormolás hamarosan így válaszol: "Istennek nincs szüksége
Sem az ember munkája, sem ajándékai: ki jobban
Támogassa könnyű igáját, jobban szolgálja őt. Az ön megbízása
Nemes; ezrek rohannak a hívásodra
És pihenés nélkül utaznak a szárazföldön és a tengeren.
De azoknak is hasznos, akik csak állnak és várnak.
Szerző: John Milton
8. Gáláns marad
Hadd tárja fel a szerelem most.
Sóhajaimmal hagyd magad gyulladni.
Ne aludj tovább, csábító lény,
Nos, az élet szeretet nélkül alszik.
Ne aggódj. A szerelmi történetben
több gonosz lesz az elszenvedett gonoszságtól.
Ha szeretet van és a szív zokog,
maga a gonosz szépíti bánatát.
A szeretet gonosza abban rejlik, hogy elrejti azt;
Ennek elkerülése érdekében szóljon a javamra.
Ez az isten megijeszt, remegsz, amikor meglátod ...
De ne titkold a szerelmet.
Van-e édesebb bánat, mint szeretni?
El lehet-e szenvedni egy újabb pályázati törvényt?
Hogy minden szívben mindig uralkodik,
a szerelem uralkodik a tiedben, mint király.
Átadás, akkor ó, mennyei teremtés;
parancsot ad a röpke Szerelemről.
Szeress, amíg szépséged tart,
az idő telik és nem tér vissza többé!
Szerző: Jean Baptiste Poquelin (Moliere)
9. Hasonlítsa össze kedvesét a hajnalhoz
Amikor kijön a hajnal és az arca kinéz
a hullámok tükrében; érzem
a zöld levelek suttognak a szélben;
mint a mellkasomban a szív sóhajt.
Az aurorámat is keresem; és ha felém fordul
édes tekintet, megelégedettségben halok meg;
Látom a csomókat, hogy menekülésemben lassú vagyok
és ettől az arany már nem csodálható.
De az új napra a derűs égen
nem ömlik a gombolyag olyan forrón
Titón gyönyörű féltékeny barátja.
Mint a csillogó aranyhaj
hogy díszek és megkoronázzák a havas homlokot
amiből a pihenése ellopta a mellemet.
Szerző: Torquato Tasso
10. A satu
Én vagyok az, aki az elmúlt években
Káromkodó lírámmal énekeltem
Brazília zsúfoltsága, sértések és csalások.
És jól, hogy ilyen sokáig pihentelek,
Újra énekelek ugyanazzal a lírával,
ugyanaz a kérdés egy másik plektrumon.
És úgy érzem, hogy ez gyullad és inspirál
Talía, aki az őrangyalom
mivel Phoebust küldte segítségemre
Szerző: Gregorio de Matos Guerra
11. A Santa Teresa oltárához
Akit irgalomban, lángban, repülés közben lát,
Eke a földön, a napsütésben, a szélmadárban,
Csillagok árgusa, hajó utánzata,
A felhők legyőznek, a levegő megtörik és megérinti az eget.
Ezért a Carmel csúcsa
nézz hűségesen, szelíd elfoglaltsággal és barázdával,
néma csodálattal mutatja meg süave-t
tiszta szeretet, igazságos hit, jámbor buzgalom.
Ó, harcos templom, biztonságosabb
futófelület, levegő gyullad, tengeri vitorla,
és még több pilóta, akiben kormánya megbízik!
Örök diadal, állj szilárdan, élj tisztán;
hogy már a szakadékban, amelyet látsz, elöntött
hűtlen bűntudat, esetlen tévedés, vak eretnekség.
Szerző: Pedro Calderón de la Barca
12. Az erőltetettek szerencsétlensége
Az erőltetettek szerencsétlensége,
És az ipar a korsártól,
A távolság a helytől
És a Fortune szívessége,
Hogy a szél száján keresztül
Segítséget adtam nekik
Keresztény keresztekkel szemben
Az oszmán holdakhoz,
A szemekből készültek
A kényszerből egy időre menekülni
Édes haza, gyertya barátok,
Remények és jó szerencse.
Akkor térjen vissza a szomorú szemek
Látni, hogyan lopja el a tenger
A tornyok és felhőket adnak neked,
A gyertyákat és habokat ad.
És látja, hogy még békésebb
Az elkövetésben a düh,
Könnyeket hullatva mondja
Amennyire keserű:
Kire panaszkodom ilyen nagyszerű véggel,
Ha a lapátommal segítem a sérülésemet?
«Ne számíts többé a szememre,
Nos, most nem látták
E nélkül evezd a kezed,
És a lábak ezek nélkül a vasalók nélkül,
Ez ebben a szerencsétlenségemben
Fortune felfedezett engem
Hány év volt
Olyan sok lesz az én kínom.
Kire panaszkodom ilyen nagyszerű véggel,
Ha a lapátommal segítem a sérülésemet?
Vallási gyertyák,
Ellenőrizze merészségét,
Milyen rosszul érhet el minket
Nos, megpróbálod a gyógymódomat.
Az ellenség elhagy téged
És kedvezzen neki az idő
A szabadságodért nem annyira
Mennyit a fogságomért.
Kire panaszkodom ilyen nagyszerű véggel,
Ha a lapátommal segítem a sérülésemet?
Maradjon az Achaean tengerparton,
Gondolataimból kikötve;
Panaszkodom a tévedésem miatt
És ne hibáztasd a szelet.
És te, édes sóhajom,
Törd meg az égő levegőket
Látogassa meg a gyönyörű feleségemet,
És az Algír-tengerben várlak. »
Kire panaszkodom ilyen nagyszerű véggel,
Ha a lapátommal segítem a sérülésemet?
Szerző:Luis de Gongora
Reméljük, hogy ezek a barokk költemények kedvelték. Mintha ismerne más verset, amelyet meg szeretne osztani, arra kérjük Önt, hogy használja a megjegyzéseket.
