Tudta, hogy egyes fajokban az oxigén közvetlenül a szövetekbe szívódik fel?
Tudom, hogy kissé őrültnek hangzik, mivel nagy valószínűséggel a legtöbbjüknek az a mintája van, amelyben az oxigén az orron keresztül jut be, eljut a tüdőbe, ahol az alveolusokban a gázok cseréje a vérrel történik, azonban egyes fajokban, csakúgy, mint a rovarok esetében, a folyamat teljesen más, mivel nem jár a keringési rendszer működésével, és ezt légcső-légzésnek hívják.
Azok a fajok, amelyeknél ilyen típusú légzés alakul ki légcsővel vannak ellátva, amelyek behatolnak a testbe, és olyan csőrendszert eredményeznek, amelynek falai kitinből álló gyűrűkkel vannak megerősítve. A légcsövek azok, amelyek lehetővé teszik a levegő átjutását a faj rendszerébe.
Az arachnidák és az ízeltlábúak példák azokra az állatokra, amelyeknél a légcső típusú légzés alakul ki.
A légcső légzésének meghatározása
Ez egyfajta légzés, amelyet közvetlennek lehetne definiálni, mivel a levegő a sejtekbe kerül, anélkül, hogy vérre lenne szükség, mint szállító folyadék, mint az embereknél a légzés esetében.
A rovarok légzőrendszere vezeti a oxigén közvetlenül a cellákba, ahol a salakanyagot (szén-dioxidot) eltávolítják, hogy kifelé szállítsák. Olyan csőfajok összekapcsolásából áll, amelyek felelősek a légzőgázok szervezetbe juttatásáért és a sejtek szintjén történő gázcseréért. A levegő belép egy sor nyíláson, amelyet spiracle-nek neveznek, ami a légcsövek nevű csőhálózathoz vezet. Ezek a légcsövek ismételten elágaznak a légcsövekhez.
Hogyan történik a légcső légzése?
Mivel a rovarokra és más szárazföldi ízeltlábúakra jellemző, ez a fajta légzés annak a ténynek köszönhető, hogy ezeknek az organizmusoknak vannak egy csöves sorozata, az úgynevezett tracheae, amely kifelé nyílik a stigmatáknak nevezett lyukakon keresztül. Ezek a folyamat legfontosabb struktúrái.
A légcsövek, hasonlóan a csőrendszerhez, elágaznak a test minden részén, amely fontos kapcsolatokat hoz létre, amelyek lehetővé teszik a gázcserét: oxigén (O2) és szén-dioxid (CO2), közvetlenül az összes sejten végezzük. A levegőt az elülső stigmákon keresztül pumpálják, amely felfújja a faj hasát.Azután, amikor a stigmák becsukódnak, megfigyelhető, hogy a has összehúzódik, és a felszabadult szén-dioxid kimenik a hátsó stigmákon keresztül.
Gázcsere a légcső légzésében a diffúziónak nevezett fizikai folyamat mechanizmusát követve hajtják végre, amelyben a belépő légáram koncentrációgradiensének és annak a koncentrációnak a szorzata, amelyben az elem a sejtekben található, elősegíti a a test számára nemkívánatos gáz (CO2), és a létfontosságú oxigén felszívódása. Mivel a levegő beömlőnyílásánál nagyobb a koncentrációnk, ez a gáz a légcsőből a sejtmembrán pórusain át a sejtekbe jut, amíg mindkét oldalon a koncentráció kiegyenlítődik, és az egyensúlyi ponton a folyamat leáll.
Ugyanez történik a szén-dioxiddal, bár fordított módon, mivel a sejtek generálják azt melléktermékként reakcióik során az energia megszerzéséhez. Így ennek a gáznak a sejtekben belüli koncentrációja sokkal nagyobb, mint a levegőben, így a légcső felé halad, hogy kiegyenlítse a koncentrációját.
Bevont struktúrák
A környezetből vett légszállítás sikeresen zajlik olyan légzőszervekben, amelyek légcső légzést végeznek, köszönhetően egy sor szerkezet együttes fellépésének, amelyek közül érdemes megemlíteni:
- Tracheák: Ezek az integument invazinjai, amelyek burkolatot vagy kutikulát mutatnak, amelyet a bőrváltozás során pótolnak. Ennek a szerkezetnek a mérete kisebb, mint 0.8 milliméter. A légcső az állat belsejében elágazik és elvékonyodik, így az összes szöveten keresztül bejut. Ily módon eljutnak az összes rovarsejt szomszédságába, hasonlóan ahhoz, mint a vérkapillárisok az emberi testben.
- Stigmák vagy spirálok: A test felszínén lévő légcső közötti nyílást lyuknak vagy megbélyegzésnek nevezzük, és ezek az úgynevezett régiókban találhatók: mesothorax, metathorax és has. A spiracle elzáródását általában az izom által működtetett szelepek szabályozzák. A spirákok vagy a légzőpórusok fontos jellemzője, hogy a legtöbb rovarban általában apró szőrszálak védik őket, amelyek működése analóg a porszemcsék és mikroorganizmusok bejutását megakadályozó szűrővel.
- Tracheoles: Ezek olyan ágak, amelyek még az izomsejtekbe is behatolnak, és fontos megjegyezni, hogy faluk nagyon vékony, ami nem teszi lehetővé a gázok és a víz szabad cseréjét. A légcsöveket kissé hemolimfa néven ismert folyadék borítja, amely megegyezik a szövetek fürdésével.
A légzés fontossága
A légzés meghatározható a létfontosságú funkciók fejlesztésének legfontosabb aktusaként, és ezt alátámasztja az a tagadhatatlan tény, hogy minden folyamat oxidációs és redukciós reakciókhoz kapcsolódik, még a szervezeteken belül is, a reakciók kialakulásához oxigén szükséges. A sejtosztódás és a regeneráció műveleteit ezen elem jelenlétének köszönhetően hajtják végre. Fontos az anyagcsere folyamatokban és a toxinok felszabadulásában is.
Ellátása olyan fontos, hogy a fajok hiányában nem tudnak fennmaradni.