7 romantika-vers, amelyeket nem hagyhat ki

Ez az úgynevezett "romantika”A kulturális és művészeti mozgalomhoz, amely Európában a XNUMX. század végén született, konkrétan Németországban és az Egyesült Királyságban. Ami az érzéseket kívánta előtérbe helyezni, jóval meghaladva a racionalizmust és a neoklasszicizmust; tehát ebben az értelemben "forradalomnak" is tekinthető.

Abban az időben számos mű és művészi kifejezés volt különböző területeken, például irodalom, zene és festészet. Ebben a bejegyzésben azonban a fő műveit szeretnénk hangsúlyozni a romantika szerzői igazán csodálatos a romantikus költészet, ahol a költők megpróbálták félretenni a neoklasicizmus által hordozott szabályt, hogy inkább a társadalmi normák marginalizált tényezőire összpontosítsanak.

Fedezze fel ezeket a hihetetlen romantikus verseket

A legkiemelkedőbb szerzők között van többek között Lord Byron, William Blake, Georg Philipp Freiherr, Walt Whitman, Gustavo Adolfo Bécquer, Victor Hugo, Samuel Taylor Coleridge, John Keats, Percy Bysshe Shelley, William Wordsworth, Edgar Allan Poe. Mindegyiküket romantikus verseik fűzik egymáshoz, amelyek az ilyen műfajú költészet kedvelői számára igazi istenek.

1. Emlékezz rám

"Magányos lelkem csendben sír,
kivéve, amikor a szívem van
egyesül a tiéddel égi szövetségben

kölcsönös sóhaj és szeretet.

Lelkem lángja, mint az aurora,
ragyog a sírkamrában:
szinte kihalt, láthatatlan, de örök ...
még a halál sem foltozhatja el.

Emlékezzen rám! ... A sírom közelében
ne tedd át, ne, anélkül, hogy imádkoznál nekem;
mert a lelkemnek nem lesz nagyobb kínzása
mint tudni, hogy elfelejtette a fájdalmamat.

Hallja az utolsó hangomat. Ez nem bűncselekmény
imádkozzatok azokért, akik voltak. én soha
Semmit sem kértem tőled: amikor lejárok, követelem tőled
hogy a síromon öntheti könnyeit."

Szerző: Lord Bryan.

2. Annabel Lee

Sok-sok évvel ezelőtt volt
egy királyságban a tenger mellett,
élt egy leányzó, akit ismerhet
Annabel Lee néven;
és ez a hölgy nem élt más vágyakozással
mint szeretni és szeretni tőlem.

Fiú voltam, ő pedig lány
abban a királyságban a tenger mellett;
A szeretetnél nagyobb szenvedéllyel szeretjük egymást,
Én és Annabel Lee-m;
olyan gyengédséggel, hogy a szárnyas szeráfok
a magasból sírtak.

Ezért nagyon régen,
abban a királyságban a tenger mellett,
szél felhőből fújt,
megfagyasztva gyönyörű Annabel Lee-m;
komor ősök hirtelen jöttek,
és messzire elhúzták tőlem,
amíg be nem zárják egy sötét sírba,

abban a királyságban a tenger mellett.

Az angyalok félig boldogok a Mennyben,
Irigyeltek minket, Őt, engem.
Igen, ez volt az oka (ahogy a férfiak tudják,
abban a királyságban a tenger mellett),
hogy az éjszaka felhőiből fújt a szél,
lefagyasztva megölöm Annabel Lee-t.

De a szeretetünk erősebb, intenzívebb volt
mint minden őseinké,
nagyobb, mint az összes bölcsé.
És angyala nincs mennyei boltozatában,
nincs ördög az óceán alatt,
soha nem tudja elválasztani a lelkemet
gyönyörű Annabel Lee-m.

Nos, a hold soha nem süt úgy, hogy ne aludna
gyönyörű társam.
És a csillagok soha nem kelnek fel idézés nélkül
ragyogó szeme.
Még ma is, amikor az árapály éjjel táncol,
Lefekszem szeretett, szeretett mellém;
az életemnek és a szeretettnek,
sírjában a hullámok,
sírjában a zúgó tenger mellett.

Szerző: Edgar Allan Poe.

3. Egy másik fájdalmáról

Figyelhetem valaki fájdalmát
anélkül, hogy szomorúságot érezne vele?
Elgondolkodhatok-e valakinek a sajnálatán
anélkül, hogy megpróbálná enyhíteni?

Nézhetem, ahogy a fészer elszakad
anélkül, hogy megosztanád a fájdalmat?
Láthatja az apa, hogy a fia sír
anélkül, hogy alávetné magát a bánatnak?

Tud-e egy anya közömbösen hallgatni
a gyermek siránkozása, a csecsemő félelme?
Kockafejû! Lehetetlen!
Ez soha, soha nem lesz lehetséges.

Tud-e az, aki mindenre mosolyog

hallja a madár nyögéseit?
Hallgasd bánatos és rászoruló kicsi gyerekeidet?
Hallja a szenvedő gyerekek kiáltását?

Anélkül, hogy a fészek mellett ülnék
szánalmat szórni a melleire?
Anélkül, hogy a kiságy mellett ülnék
könnyeket önteni a gyermek könnyeire?

És ne töltsön éjjel-nappal
szárítva a könnyeinket?
Ó, nem, ez soha nem lesz lehetséges.
Soha, soha nem lesz lehetséges.

Örömét mindannyiunk számára fenntartja;
fiatal lesz;
együttérző emberré válik.
Neki is fáj.

Úgy gondolja, hogy képtelen vagy felsóhajtani,
anélkül, hogy készítője nem lenne melletted;
Azt hiszem, nem tudsz könnyet sírni
anélkül, hogy a készítő nem sírna.

Ah, ez örömet okoz nekünk
ami elpusztítja bánatunkat.
Amíg ki nem ürül a fájdalmunk
velünk együtt gyászolni fog.

Szerző: William Blake.

4. A Giaour

De először a földön, mint küldött vámpír,
holttestét a sírból száműzik;
akkor, élénken, végigsétálsz az otthonodban,
és a véredet meg kell szaggatnod;
ott, a lányod, nővéred és feleséged közül,
Éjfélkor az élet kútja kiszárad;
Bár irtózol ettől a banketttől, szükségszerűen
ápolja élénk sétáló tetemét,
áldozataid lejárta előtt,
meglátják urukat az ördögben;
átkozlak, átkozol magad,
hervadó virágai a száron vannak.

De akinek a bűntette miatt esnie kell,
a legfiatalabb, a legkedveltebbek között,
apának szólítva meg fog áldani:
Ez a szó elnyeli a szívedet lángokban!
De be kell fejeznie a munkáját és meg kell figyelnie
az utolsó szín az arcán;
szeméből az utolsó csillogás,
és üveges tekintetét látnia kell
megfagy az élettelen kéken;
kegyetlen kézzel később visszavonja
arany hajának zsinórja,
amelyeket ti hurkok simogattak
és gyengéd szeretet kócos ígéreteivel;
De most elveszed,
gyötrelmed emlékműve!
A legjobb véreddel fel fognak rohanni
csikorgó fogaid és huncut ajkad;
akkor komor sírodig járni fogsz;
menj, és démonokkal és szellemekkel delírium,
amíg el nem menekülnek a sokkolt borzalom elől
náluk utálatosabb kísértetnek.

Szerző: Lord Byron.

5. Előtted meghalok

Előtte meghalok: rejtve
a belekben már
a vas, amit hordok, amellyel kinyitotta a kezed
a széles halandó seb.

Előtted meghalok: és az én lelkem,
szívós törekvésében
a halál kapujánál fog ülni,
hogy felhívsz várni.

A napok óráival, a napokkal
repülnek az évek,
és azon az ajtón kopogtat.
Ki hagyja abba a hívást?

Tehát a bűntudatod és a maradványaid
a föld megtartja,
lemosva a halál hullámain
mint egy másik Jordániában.

Ott, ahol az élet moraja
meghalni remegve megy,
mint a tengerpartra érkező hullám
csendes lejáratni.

Ott, ahol a sír bezárul
nyiss egy örökkévalóságot,
mindent, amit mi ketten elhallgattunk
beszélnünk kell róla.

Szerző: Gustavo Adolfo Becquer.

6. Nyugtalan szerelem

Az esőn keresztül, a havon át,
A viharon át megyek!
A csillogó barlangok között
A ködös hullámokon megyek,

Mindig előre, mindig!
Béke, pihenés repült.

Gyorsan át a szomorúságon
Lemészárolni szeretném
Ennyi egyszerűség
Fenntartva az életben
Légy a vágy függősége,
Ahol a szív érzi a szívet,
Úgy tűnik, mindkettő ég
Úgy tűnik, hogy mindketten érzik.

Hogyan fogok repülni?
Hiába volt minden szembesítés!
Az élet fényes koronája,
Viharos boldogság,
Szerelem, te vagy ez!

Szerző: Goethe.

7. On

Elfelejted a boldog órákat, amelyeket eltemettünk?
A szerelem édes hálószobáiban

Zsúfolódva hideg tetemük felett
A levél és a virág röpke visszhangjai?
Virágok, ahol öröm esett,
És elmegy, ahol a remény még mindig lakozik.

El fogja felejteni a halottakat, a múltat?
Még nem szellemek képesek bosszút állni;
Emlékek, amelyek a szívet sírossá teszik,
A homály felett sikló sirások,
Borzalmas hangokkal suttogva
Hogy az érzett boldogság fájdalommá válik.

Szerző: Percy Bysshe Shelle.

Reméljük, hogy ezek romantika versei tetszettek, hiszen számunkra igazán hihetetlenek voltak. Ha bármilyen más verssel szeretne közreműködni, megteheti a megjegyzésekkel; Miközben arra is meghívjuk Önt, hogy ossza meg közösségi hálózataiban, hogy a költészetet kedvelő barátai felvilágosíthassák magukat egy kicsit.

Kapcsolódó cikk:

A modernizmus 10 legjobb verse